Öt évvel ezelőtt egy sri lankai székhelyű nemzetközi szervezet által készített felmérés arra figyelmeztetett, hogy 2025-re a világ népességének akár egyharmada is vízhiánytól szenvedhet. A Nemzetközi Vízkészlet-gazdálkodási Intézet (International Water Management Institute) vizsgálata akkoriban országos lebontásban és elsősorban az egyes országok adatszolgátatásain alapulva állapította meg, hogy negyed évszázadon belül igen komoly problémát jelenthet több milliárd ember számára a vízhez jutás. Ha az akkori eredmények sokkolónak számítottak, akkor a hétfőn kezdődött víz világhete alkalmával bejelentett kutatási eredmények minden bizonnyal végleg eloszlatnak minden csalfa reményt: a helyzet nem javult azóta. Fizikai és gazdasági vízszegénység A korábbi vizsgálattal ellentétben a most bemutatott, ötéves kutatáson alapuló eredmények immáron nemcsak országos lebontásban jelzik a vízszegény területeket, hanem régiós szinten is, ráadásul ami még fontosabb: nemcsak az öntözéshez felhasznált víz mennyiségét vették számba, hanem az állattenyésztés során felhasznált vízét is – írja a Nature tudományos magazin. Az immáron műholdas megfigyelést és egyes folyók egyedi helyzetének elemzését is magába foglaló tanulmány azt állítja, hogy a 2025-re várt állapotok immár ma is fennállnak: a világ népességének egyharmada vízszegény környezetben él.A térképhez készített tanulmány megállapítása szerint kétféle vízszegénységről beszélhetünk alapvetően: fizikai vízszegénységről és gazdasági vízszegénységről. Fizikai vízszegénységről abban az esetben beszélhetünk, ha a folyók és a talajvíz legalább 75 százalékát mezőgazdasági célokra használják fel, és emiatt alakul ki a régióban vízhiány (ilyen területnek számítanak India és Kína bizonyos régiói). A gazdasági vízszegénység fogalma viszont azt az állapotot takarja a tudósok kategorizálása szerint, amikor a folyók vize, valamint a talajban található víz a környezetben élők vízszükségletét alapvetően ki tudná elégíteni, ám gazdasági elmaradottságánál fogva az ország vagy a régió nem tud olyan technológiákba beruházni, amellyel kinyerhető lenne a megélhetéshez szükségez víz mennyisége. Ide tartozik többek között a Szaharától délre található összes afrikai ország.A mezőgazdaság az oka A mezőgazdasági vízfelhasználás a világ vízfelhasználásának közel háromnegyedét teszi ki. Ez a 2000-es évben közel 7200 köbkilométernyi vizet jelentett a világon, ám a tudósok figyelmeztetnek: a világ növekvő népessége számára egyre több élelmiszer, ennek megtermeléséhez pedig még több öntözés szükségeltetik, így könnyen lehet, hogy 2050-re a világ mezőgazdasági vízfogyasztása elérheti az évi 13 ezer köbkilométert is, ha nem történik változás. Ráadásul úgy tűnik, hogy az energiaigény növekedésével párhuzamosan, és azzal összefüggésben is növekszik a vízhiányos területek aránya. A The Daily Telegraph című brit napilap beszámolója szerint ugyanis az energiahiány a bioüzemanyagra áttérő országokban további területek mezőgazdasági művelés alá vonását eredményezi majd, minek következtében még nagyobb területeket kellene öntözni, így pedig a világ véges vízkészlete végleg a kimerülés felé mozdulhat el. Többféle megoldás David Molden, a Nemzetközi Vízkészlet-gazdálkodási Intézet kutatója szerint a megoldás tulajdonképpen egyszerű: több gabonát kell előállítani ugyanannyi vízmennyiségből. Ehhez jöhet még, hogy nem feltétlenül a folyók vizeit használják öntözéshez, hanem sokkal inkább a leesett esővizet próbálják meg összegyűjteni és tárolni. Az intézet által kiadott tanulmány szerint ráadásul ez utóbbi megoldás sokkal olcsóbb is: az esővíz elvezetése és a víztározók megépítése sokkal kevésbé költségigényes, mint a folyóvizek elvezetése. A szegény országok vízutánpótlásának gondjait így semmiféleképpen sem a folyóvizek felhasználása, sokkal inkább az esővíz elvezetése és tárolása oldhatná meg. A mezőgazdasági technológiák átalakítása is fontos szerepet játszhat a vízszükséglet kielégítésében: a szántás révén például jelentős mennyiségű víz távozik a földből. Szántás nélküli mezőgazdasági művelésre már akadt is példa: az idén Brazília Cerredo régiójában fejlesztettek ki és állítottak üzembe olyan technológiákat, amelynek révén a szántás elkerülhető, ezzel pedig kevesebb öntözésre van szükség. Egy másik lényeges elem Molden szerint az, hogy kevésbé vízigényes növényeket termeljenek a vízben szegény helyeken. Ezzel persze az emberek étkezési szokásain is változtatni kellene, ami már komolyabb problémát jelenthet, ám az alultápláltság leküzdésére mégis ez lehetne a leghatékonyabb módszer. Az állattenyésztés valamint a cukor és a zöldségek termesztése sokkal vízigényesebb, mint a különféle szárazságtűrő gabonák előállítása, így Molden szerint a növények megfelelő kiválasztása nagyban hozzájárulhatna az alultápláltság elkerülésére.