Sok más különlegességén kívül alighanem ez a hegyvidék viseli a legtalálóbb nevet a világon. A Great Smoky Mountains, a „nagy füstös hegység” neve fölidézi a fák lombsátra alól előkúszó ködöt, a vízesések fölött lebegő párafátylat, a déli országrész levegőjének lágy melegét – talán még a házipálinkával lenyomtatott nyársonsültek csípős ízét is. Ám bárki alkotta e költői nevet, kiléte a múlt homályába vész. Egyesek szerint a cserokí indiánok sekónagí szavára vezethető vissza, mellyel a füst kékjét illették. És csakugyan: mintha ezernyi hamvadó tábortűz füstjébe burkolóznának a hegyek. Amikor a Great Smoky Mountains Nemzeti Park hívei a hegység értékeit dicsérik, egyszerre említik érintetlenségét („az utolsó nagy őserdő Keleten”) és a civilizációhoz való közelségét („alig egynapi autózással elérheti az Egyesült Államok lakosságának több mint egyharmada”). Ez hihetetlen ellentmondásnak tűnik. Főleg ha Gatlinburg irányából, a 441-es főúton araszolgat az ember – motelek, büfékocsik és pólóárusok sorfala között – a park legforgalmasabb bejárata felé. Hogy éppen itt lennének Észak-Amerika keleti fertályának legzöldellőbb élőhelyei s tán legfenségesebb hegyi tájai? Ám alighogy a látogató bejut a parkba – ahol a 441-es főút lombok dús alagútja alatt halad tovább –, nyomban más világba csöppen. Ez a Tennessee és Észak-Carolina állam határán fekvő 2100 négyzetkilométeres, téglalap alakú terület csaknem akkora, mint a Yosemite vagy a Nyugat más nagy parkjai. Aki azonban az Ansel Adams fotóiról ismert tájakat keresi, az alighanem csalódni fog. Itt nem talál gejzíreket, gleccsereket vagy lélegzetelállító kanyonokat. Itt – ahogy egy hajdani utazó, a néprajztudós Horace Kephart írta – „nem tárulnak föl a föld bordái és csigolyái; még csupasz kőszirteket is csak elvétve látni”. Az ősrégi, lekopott hegységet élő zöld kárpit borítja, bár a Smoky igazi kincse a gazdag állat- és növényvilág. Ezt az értéket csak nemrégiben kezdték igazán becsülni. Természetbúvárok és helyi önkéntesek lelkes csapata 1997-ben „kincsvadászatba” kezdett, hogy azonosítsa és jegyzékbe vegye a nemzeti park valamennyi állat- és növényfaját. Ez a felmérés a maga nemében Észak-Amerika legnagyratörőbb s legtartósabb vállalkozása lett. A számlálásban napjainkra 14 ezerig jutottak. Eddig körülbelül hatszáz még ismeretlen fajra is bukkantak itt – közülük jó néhány másutt valószínűleg nem is létezik. E fajok többsége persze nem szemkápráztató újdonság: „csupán” egy-egy új csiga-, bogár-, lepke- vagy algafaj. Ám a természettudósok szerint a fajgazdagság (biodiverzitás) olyan mértékű itt, hogy – a nagy trópusi esőerdőket leszámítva – bolygónk kevés helye vetekedhet vele. A kutatók úgy vélik, hogy a Smoky területén élő fajok száma az eddig lajstromozottaknak akár a tízszeresét is elérheti… A teljes cikket a National Geographic magazin augusztusi számában olvashatja el.